Észrevételek

Vissza a felosztáshoz...
Észrevétel
Dr. Dávid Mária (EKF Eger - főiskolai tanár) - 2011-07-31 23:41
...válasz a 1. észrevételre:
Kedves kolléga!
Köszönjük, hogy áttanulmányozta és véleményezte a koncepciót. Talán a félreérthető volt az iskolai tapasztalatszerzésnél a megfogalmazás. A fél éven keresztül történő isklolai feladatokat nem egész hetes, egybefüggő féléves terhelésnek gondoltuk a hallgatók részére, hanem a BA képzés kötelező 10 kreditje keretében teljesíthető kurzusként képzeltük el. Így zavartalanul beilleszthető a képzés strukturájába, és a hallgató mégis szerez tapasztalatot arról, hogy milyen is a tanári pálya, és ő milyen eredményesen tud ilyen jellegű feladatokban helyt állni, a tanulókkal együttműködni,
Üdvözlettel:
Dávid Mária
6
Dr. Dávid Mária (EKF Eger - főiskolai tanár) - 2011-07-31 23:33
...válasz a 2. észrevételre:
Kedves kolléga!
Köszönjük, hogy áttanulmányozta és véleményezte a szakmai koncepciót. Örülünk, ha Ön is úgy ítéli meg, hogy mind az egy mind a kétciklusú tanárképzés esetében alkalmazhatóak a feladatok.
Amikor a fejlesztő munkát elkezdtük, elsősorban az MA-szintű tanárképzési szisztémában működtetett alkalmassági feladatokban gondolkodtunk, ezért nem terveztünk szakmódszertani hospitálásokat. Az iskolai tapasztalatszerzésben azonban vannak hospitálási feladatok, és a szakórán történő hospitálásra lehetősége van a hallgatóknak.
Üdvözlettel:
Dávid Mária
5
Dr. Dávid Mária (EKF, Eger - Főiskolai tanár) - 2011-07-31 23:16
...válasz a 3. észrevételre:
Kedves Kolléga!
Nagyon köszönjük az értékes hozzászólást. A pszichológiai módszerekkel történő alkalmasságvizsgálat szükségessége felmerült a koncepciót kialakító szakmai team fejlesztő munkája során is. A helyzetelemző kutatásunk azonban nem támasztotta alá azt, hogy a pszichológiai vizsgálatok elengedhetetlenek lennének a tanári pályaalkalmasság megállapításánál. Az Ön hozzászólása is azt tükrözi, hogy a pszichológiai tesztekkel történő mérésnek elsősorban a pszichés megbetegedések kiszűrése miatt lenne jelentősége. Egyetértünk annak fontosságával, hogy a tanári pályára lépőknek egészséges személyiséggel kell rendelkeznmiük, de úgy gondoljuk, hogy ezt nem csak és nem elsősorban a pszichológiai szűréssel lehet biztosítani. Megítélésünk szerint a komolyabb pszichés problémáról a háziorvosnak van tudomása, és az egészségügyi alkalmasságot igazoló lapon a jelentkezőnek is nyilatkoznia kell, hogy nincs eltitkolt betegsége. Tapasztalataink szerint ennek az igazolásnak a bekérése már egy komoly önszelekciót eredményez a jeletkezők között. Emellett a felvételi eljárásban és a képzés során egyaránt van lehetőség az alkalmatlan hallgatók tanári pályáról való eltanácsolásának. Azt gondoljuk, hogy a pszichológiai vizsgálatoknak elegendő lenne ezekre a kritikus esetekre kiterjedni. Erre a feladatra valószínűleg elegendő is lehetne a hazánkban jelenleg elérhető pszichológiai kapacitás. Üdvözlettel:
Dávid Mária
4
Dr. Bálint Ágnes (PTE BTK Neveléstudományi Intézet - egyetemi adjunktus) - 2011-05-01 18:16
Hozzászólás A tanári pályaalkalmasság és megítélésének módszerei című koncepcióhoz


Nagyon időszerűnek tartjuk A tanári pályaalkalmasság és megítélésének módszerei című koncepciót. A pedagóguspálya presztízsének és a pedagógusi munka minőségének emelése érdekében szükségesnek látjuk a pedagógus pályára való alkalmasság mérésének bevezetését. Hazánkban már számos példa van arra, hogy a kiemelt biztonsági kockázatú cégek (MOL, Paksi Atomerőmű Zrt., stb.) sokféle munkaalkalmassági szűrőn mérik meg a hozzájuk jelentkezőket. Egyéb tehetősebb cégek, amelyek megengedhetik maguknak a talán nem kis költségű alkalmasság-méréseket, szintén különféle tesztek segítségével választják ki a sajátos szempontjaiknak leginkább megfelelő munkatársakat. (E munkaalkalmassági tesztek között mindig szerepelnek pszichológiai alkalmasságot mérő eszközök is!)

A Koncepcióban megfogalmazottak legtöbbjét támogatjuk, és egyetértünk azzal,
• legyen pályaalkalmasság-mérés
• nem egyszeri mérésre van szükség
• a mérés pedagógiai túlsúlyú legyen.

A Koncepció azon tételével viszont nem tudunk azonosulni, hogy „nem pszichológiai tesztekkel történő vizsgálatra van szükség”. Számos olyan esetről van tudomásunk, hogy a pedagóguspályára (az egyetem padjaiból) pszichésen alkalmatlan személyek kerültek – az ő kiszűrésükre személyiségi jogaik védelmére hivatkozva mindeddig nem volt lehetőség. Most azonban volna esély (legalább egy, de még inkább több) pszichológiai szűrő beiktatására, ha a Koncepcióba (és a mérés gyakorlatába) bekerülne.

Indoklás:
• A Koncepció hivatkozik Az 1993. évi XCIII Törvény (Mvt) 49. §-ra, amelyben az szerepel, hogy munkavállaló csak olyan munkára és akkor alkalmazható, ha (többek között) „mások egészségét, testi épségét nem veszélyezteti.” Például az elmebetegekről, illetve számos személyiségzavarban szenvedőről (és a pszichés zavarok sora folytatható) mindez nem mondható el.
• Mint a Koncepció is implikálja, a pedagógus a személyiségével dolgozik, és mások személyiségét hivatott fejleszteni, ezért nemcsak az egészség és a testi épség veszélyeztetését kellene szem előtt tartanunk, hanem a lelki egészég veszélyeztetésének lehetőségét is (pálya-specifikus kritériumként). Ha egy tanár elmebetegségben, bipoláris zavarban, endogén depresszióban vagy egyes személyiségzavarokban szenved, akkor fennáll a rábízottak lelki egészségének veszélyeztetése is.
• A háziorvos által kiállítandó egészségügyi alkalmasság igazolása megfelelőnek tűnhet a feladatra, de
o a háziorvos nem szükségképpen informált páciense pszichiátriai jellegű kezelésével kapcsolatban, illetve
o a jelölt a jelentkezést megelőzően önhatalmúlag is lezárhatja saját kezelését (például nem jár többé terápiára), illetve
o a pszichés problémákkal küszködők többségének nincs betegség-belátása, és/vagy vonakodik attól, hogy ezzel orvoshoz forduljon, továbbá vizsgálati vagy vizsgahelyzetekben jól disszimulál, így az egészségügyi alkalmasság megítélése során az ilyen irányú problémának a gyanúja sem merül fel.
o A pszichés alkalmasság nem egyszer s mindenkorra érvényes. Az egészségesen pályára lépő pedagógus az évek, évtizedek során depresszióval, kiégéssel, stb.-vel reagálhat az őt érő belső és külső nyomásra. Ebben az állapotában veszélyeztetheti a rábízottak lelki egészségét, nem képes mások személyiségfejlődésének előmozdítására, azaz, alkalmatlan a pedagógusi munkára. A pálya több pontján szükséges tehát a mérés.
• A pszichés betegek széles köre képtelen a hiteles önreflexióra (ez a betegségtudat hiányából fakad), amit a tervezett pedagógiai mérések egyik fontos összetevője lenne. (Az általuk festett hamis kép igazságértékének megítélése kinek a feladata/joga lenne? Ki észlelné a torzítást?)
• A kizárólag pedagógiai eszközökkel történő mérés kedvezne az olyan típusú pszichés betegek (pl. paranoia, pszichopátia, indulatkontroll-zavarok, stb.) pedagógus pályára jutásának, akik jól disszimulálnak, vizsgahelyzetben összeszedettnek, jól felkészültnek tűnnek, megnyilatkozásaik hitelesnek hangzanak. Mindazonáltal reális veszélyt jelenthetnek a rájuk bízott gyermekek lelki egészégére. Őket (is) csak pszichológiai tesztekkel lehet kiszűrni.

Dilemmák/Javaslatok:

1. Mikor érdemes/lehet először mérni a pszichés alkalmasságot?
• Tudjuk, hogy a klinikumban alkalmazott személyiségtesztek (pl. az MMPI) elsősorban a már kialakult személyiséget tudják jól mérni. A kora húszas éveiben járó egyetemi hallgató még nem tekinthető kialakult személyiségnek, így sem a tanárszak felvételekor, sem a diplomázás küszöbén (e kettő között mindössze két év telik el!) nem alkalmas a tesztfelvétel. Ha mégis az egyetemi tanulmányok során kell mérni, akkor a diploma megszerzése előtt közvetlenül lenne érdemes, hogy ne kaphasson tanári képesítést a pszichésen alkalmatlan jelölt.
2. A pálya mely pontján/pontjain kellene mérni a pszichés alkalmasságot?
• Nem célszerű túlzásba vinni a mérések sűrűségét, sem gazdasági, sem etikai okokból. De legalább két ponton indokoltnak tűnik:
a) a pályára lépést közvetlenül megelőző időszakban (pl. a diploma megszerzése előtt, vagy a munkába lépés előtt).
b) kb. 10-15 évvel a pályára lépés után (pl. egy, az életpálya-modell magasabb lépcsőjére jutás feltételeként).
3. Milyen szervezeti formában történjen a mérés?
• Ha a fentiekben foglaltakkal egyetértünk, akkor beláthatjuk, hogy a mérést végzők között helye van a pszichológusnak is (klinikai pszichológus vagy munkapszichológus).
• A pedagógus pályára felkészítő egyetemeknek rendelkezésére áll az a humán erőforrás, amely alkalmas a mérések lefolytatására (neveléstudományi és pszichológus szakemberek).
• Ha a mérések a pálya több pontján történnek, erre a humán erőforrásra támaszkodva létre lehet hozni független mérési központokat az egyetemeken (a nyelvvizsga-központok mintájára). A szakemberek megbízással, többletfeladatként láthatnák el a mérési feladatot.
• Érvek szólhatnak amellett is, hogy a pszichés alkalmasság mérése a munkahelyek kompetenciája és felelőssége legyen. A méréshez szükséges szakemberek a fent körvonalazott független egyetemi mérőközpontokban lennének elérhetők.
• Alternatív (bár kétségkívül költségesebb) megoldás: a Nevelési Tanácsadók hálózatához hasonlóan egy pedagógus-pályaalkalmasságot mérő hálózat felállítása, amelynek feladatköre nemcsak a mérés lehetne, hanem a pályán levő pedagógusok mentálhigiénés támogatása is.

Pécs, 2011. május 1.

A PTE BTK Neveléstudományi Intézetének munkatársainak egyetértésével

Dr. Bálint Ágnes
Egyetemi adjunktus
PTE BTK NTI
3
dr. Szalay Luca (ELTE Kémiai Intézet - adjunktus) - 2011-05-01 9:49
A tanári pályaalkalmasság megítélése szempontjából elsődleges fontosságú annak időzítése. Nyilvánvalóan nem mindegy, hogy ez a kétszintű tanárképzésben az alapszak elvégzése alatt és/vagy után (a tanári mesterképzésre szervezett felvételi eljárásban) történik-e, vagy pedig közvetlenül az érettségi után (egyciklusú tanárképzés esetén). A két különböző helyzet természetesen más-más értékelési módokat enged meg. Mindemellett az 1.1. - 1.4. fejezetek elolvasása után úgy látom, hogy az eredetileg a kétciklusú tanárképzésre létrehozott koncepció számos eleme alkalmazható az egyciklusú tanárképzésben is, csak nem a felvételi eljárás során, hanem a képzés folyamán. (Az ezzel kapcsolatos észrevételeimet az egyes fejezetekhez külön-külön írom le.) Nagyon hiányolom azonban a koncepcióhoz tartalmazó vitaanyagokból az iskolai hospitálásokat és a tanítandó tantárgyak oktatására vonatkozó specifikus szakmódszertani megközelítést. Saját tapasztalataim szerint a tanárnak készülő BSc-s hallgatók körében igen népszerű a majdan tanítandó szaktárgyuk tanítási óráin megfigyelőként való részvétel, majd az azt követő, az osztályban tanító tanárral és a szakmódszertanos oktatóval együtt történő óraelemzés. Ezeket a hallgatók élvezik, és a visszajelzések szerint nagyon hasznosnak találják.


2
Dr. Bikics Gabriella (Miskolci Egyetem - egyetemi docens) - 2011-04-28 18:32
A vitaanyag nagyon alaposan és sokoldalúan kidolgozott, jól áttekinthető, rendkívül innovatív, izgalmas kérdéseket vet fel. De mint minden a pedagógiában, ez is a gyakorlati megvalósításhoz, az pedig erre alkalmas kulcsemberekhez kötött. A gyakorlati megvalósíthatóságról kevés a konkrét elképzelés, igaz ugyan, hogy az egy következő lépés lehetne. Számomra nem teljesen világos, hogyan, milyen formában fog konkrétan megvalósulni annak biztosítása, hogy fél éven át iskolai tapasztalatszerzési lehetőséget kapjon a BA-s hallgató. (Pl.: minden hétfőjét az iskolában tölti? vagy összefüggően mondjuk 3 hetet? Mi lesz a konkrét feladata a megfigyelésen és megbeszélésen kívül? ) Erre a feladatra egységesen és nagyon jól és speciálisan felkészített, és elkötelezett mentorok alkalmasak, akik a felkészítés után rendszeresen találkoznak. Az a tapasztalatom, hogy Németországban is kiválóan kidolgozták az elméleti útmutatókat, de a gyakorlati megvalósítás nagyon nehezen ment. Az sem volt jó, hogy a gyakorló félév kiszakadt az oktatási időből, de az sem, amikor abba erőltették bele. Talán az volt a legsikeresebb, amikor a hallgatók ebben a bevezető félévben konkrét projekteket dolgoztak ki, valósítottak meg és értékeltek. (Pl. kezdő lépésként tanórán kívüli tevékenységek szervezése). Azonban Németországban a projektekben való gondolkodás sokkal természetesebb módon jelen van a pedagógiai köztudatban, mint nálunk.
1