Észak-Magyarországi Regionális
Pedagógusképzési Kutató- és Szolgáltató Központ
tevékenysége
EGER
2009 – 2011
Tisztelt Olvasó!
Ön az újonnan megalakult Észak-Magyarországi Pedagógusképzési Kutatóközpont céljait, feladatait és tevékenységét bemutató tájékoztató füzetét tartja a kezében. Szeretnénk megismertetni Önnel a központ létrejöttének indokait, valamint azokat az elképzeléseinket, amelyek megvalósításával Önnek, mint az Észak-Magyarországi Régió oktatásügyében szerepet vállaló kollégánknak kívánunk segítséget nyújtani. Ebben a tevékenységben szeretnénk az Ön közreműködésére is támaszkodni.
Miért is jött létre ez a központ?
Bizonyára ismertek Ön előtt is azok a támogatási formák, amelyek hazánk oktatásügyének, az emberi erőforrások fejlesztésének előmozdítása érdekében az elmúlt években megjelentek és megvalósultak. A Nemzeti Fejlesztési terv első fázisában főként az úgynevezett Humán Erőforrás Fejlesztési Operatív Programok (HEFOP) keretében kaptak jelentős támogatást a hazai oktatási intézmények. A most induló 2. szakaszban a Társadalmi Megújulás Operatív Programjai (TÁMOP) keretében érkezik ez a támogatás.
Talán nem nehéz belátni, hogy ezek a programok, bármennyire hasznosak is, nem képesek betölteni hivatásukat, ha egymástól elszigetelten valósulnak meg. Mindenképpen szükség van arra, hogy egy régió, majd később az ország felsőoktatási intézményei is összehangolják a fejlesztéseiket, a párhuzamosságok elkerülésével ésszerűbbé tegyék az anyagi források felhasználását. Az is könnyen belátható, hogy az azonos régiókban működő közoktatási intézmények, pedagógiai szolgáltatók erőfeszítéseinek összehangolása ugyancsak szükséges.
Gondoljunk csak arra, hogy egy iskolai fejlesztés feltétlenül igényli az ott dolgozó kollégák szakmai fejlődését, képzését. A felsőoktatási intézmények is érdekeltek a pedagógusok képzésén túl az ő továbbképzésükben is. A két intézménytípus regionális szintű együttműködése ebben a tekintetben is gyümölcsöző lehet.
Ugyanilyen fontosságú a hallgatók gyakorlati képzése terén, a vezető tanárok (mentorok) kiválasztása és képzése terén, a korszerű módszerek, technikák elterjesztése, a pedagógiai innováció, kutatás terén megvalósuló együttműködés is.
A közvetlen EU-s támogatásoktól függetlenül is indokoltnak látszott, és erre a felsőoktatási törvény is utalt, a pedagógusképzés országos fejlesztő hálózatának kiépítése. Központunk ennek a kiépülő rendszernek a részét képezi. Talán nem nehéz belátni a pedagógusképző intézmények együttműködésének az indokoltságát sem. Vajon minden intézményben külön ki kell építeni a kompetencia alapú képzés metodikáját, eszközrendszerét? Mindenütt saját hallgatói nyilvántartási rendszer fejlesztésére van szükség? Azok az információhordozók, amely elkészülnek az egyik pedagógusképzőben, vajon nem használhatók másutt is?
A pedagógusok szakmai fejlődését, eredményes iskolai munkáját jelentős mértékben segíti, ha a képzőintézmények és az iskolák, valamint a szolgáltatók együttműködése révén megvalósul a pedagógus jelöltek, a kezdő pedagógusok és a gyakorlott pedagógusok szakmai fejlődésének (alap-, bevezető- és továbbképzésének) egységes szemléletű, koherens támogatása.
Az eddig elmondottak talán meggyőzték Önt a központ létrehozásának indokoltságáról.
Hogyan épül fel a központ?
A központ az Eszterházy Károly Főiskola Érsekkerti Épületében nyert elhelyezést, tekintettel arra, hogy a főiskola a régióban alakult konzorcium vezetője. A konzorcium tagja még a Miskolci Egyetem és a DPSZI is.
Az Érsekkerti Épületben található a központ vezetése, adminisztrációja, a gyakorlati képzésért, valamint a továbbképzésért felelős munkatársak.
A központ az emrk@ektf.hu e-mail címen érhető el.
A központ részét képező Miskolci Egyetem mindkét karán, a Bölcsészettudományi Karon és a Sárospataki Tanítóképző Főiskolai Karon is megtalálhatók a központ menedzsmentjének képviselői.
A központ saját állományába tartozó munkatársakon kívül a központ feladatainak megvalósításában részt vállalnak a konzorciumot alkotó intézmények oktatói, kutatói is.
A központ működésének elengedhetetlen feltételét képezi külső kapcsolatrendszere. Egyfelől a régión belüli pedagógiai szolgáltatókra, az innovatív iskolákra, másfelől pedig az országban működő többi regionális központra (Debrecen, Szeged, Pécs, Szombathely, Veszprém, Budapest) számítunk a közös munkában.
Mik a legközelebbi feladatok?
A meghirdetett pályázat keretében a 2009-2011-es időszakban elvégzendő konkrét feladatokra tettünk javaslatot, majd ennek elfogadása után erre vállalkozunk.
A feladatokat részfeladatokra (alprojektekre) bontottuk. E füzet további részében az alprojektek céljaival, tartalmával, az elvégzendő feladatokkal, a bekapcsolódás lehetőségeivel ismerkedhet meg az Olvasó.
Az első négy alprojekt a központ kialakításával, folyamatos működési feltételeinek megteremtésével, a régión belüli és a régiók közötti kapcsolattartás infrastrukturális, főként kommunikációs technikai feltételeinek létrehozásával és az egész hálózat minőségbiztosítási rendszerének kiépítésével foglalkozik.
Az ötödik alprojekt célja az, hogy a régió pedagógusképzésben érdekelt oktatóit felkészítse a kompetencia alapú oktatás megvalósítására. A szemléleti egység megteremtése után a képzők képzésére, a szükséges kompetenciák kialakítására kerül sor.
A 6. számú alprojekt az pedagógusképzésben dolgozó kollégák és az iskolákban tanító pedagógusok érdeklődésére egyaránt számot tarthat. Olyan, a hazánkban még nem elterjedt, de külföldön már jól bevált tudásmegosztó rendszert kíván megteremteni, amelyben az egyéni szakmai fejlődéshez a tapasztalatcseréhez jól hasznosítható órafelvételek, korszerű módszereket illusztráló tanítási részletek állnak majd rendelkezésre.
A 7. számú alprojekt keretében a már másutt alkalmazott alternatív programok számbavételére alkalmazásuk lehetőségeinek megítélésére és terjesztésükre kerül sor.
Mint korábban már említettük, a központ feladatrendszerének kiemelt fontosságú szegmense az iskolákkal való együttműködési, partneri kapcsolat kiépítése és fenntartása. A pedagógusképzésnek az iskolai gyakorlatok mindig is fontos részét képezték. A mesterszintű tanárképzésben az eddigi gyakorlatokon túlmenően egy külön félév áll a hallgatók rendelkezésére ahhoz, hogy saját pedagógiai arculatukat formálják. Ebben az időszakban nagyon fontos a képző intézmény és az iskola egyenrangú partneri együttműködése. Az ilyen körülmények között megvalósuló gyakorlat feltételeinek megteremtésére vállalkozik a 8., míg az ebben a munkában kulcsszerepet játszó mentorok kiválasztásának elveit, képzésük tartalmát és módszereit dolgozza ki a 9. alprojekt. Eredményként három különböző hosszúságú képzés áll majd azon kollégák rendelkezésére, akik hajlandók a gyakorlaton lévő végzős hallgatókkal, illetve a pályakezdőkkel foglalkozni.
Nem elegendő azonban kiképezni a mentorokat. Feltétlenül szükség van arra, hogy a hallgatókkal foglalkozó mentorok és a képzőintézmények között folyamatos kapcsolat álljon fenn. Ennek a technikai feltételeit, fórumait alakítja ki a 10. alprojekt.
A 11. alprojekt a képzésben dolgozók munkafeltételeinek, módszertani kultúrájuk fejlesztésének feltételeit teremti meg. Közismert tény az, hogy a pedagógusok munkakultúrájára jelentősebben hat az, ahogyan őket tanították, mint az, amit mondtak nekik a tanításról. Ez az alprojekt azt kívánja előmozdítani, hogy az egyetemi, főiskolai képzésben is tért nyerjenek a közoktatásban kívánatosnak tartott módszerek, eszközök.
A 12. alprojekt teszi lehetővé a régióban folyó pedagógiai kutatások, oktatásügyi fejlesztések eredményeinek közreadását, elterjesztését.
Az iskolai pedagógiai munka megítélésekor és a pedagógusképzés hatékonyságának vizsgálatakor is gyakorta felvetődik a pályaalkalmasság vizsgálatának a kérdése. A 13. alprojekt keretében kísérletet teszünk a nemzetközi méretekben rendelkezésre álló alkalmasság-vizsgáló eljárások adaptálására. A projekt második része a pedagógusképzés végén és az iskolai gyakorlat különböző szintjein elvárható pedagógusi kompetenciák meghatározására vállalkozik.
A 14. projekt látszólag technikai jellegű feladatot old meg. Egy olyan nyilvántartási rendszert épít ki, amelynek segítségével áttekinthetővé válik az országban gyakorlótanítás helyszínéül választható iskolák és mentortanárok hálózata, valamint a gyakorlótanításra készülő hallgatók névsora.
Az utolsó, 15. alprojekt egy országosan is, de régiónkban különösen jelentős probléma megoldásához igyekszik segítséget nyújtani. A szociális, kulturális hátrányokkal rendelkező tanulók integrált, inkluzív iskolák kereteiben történő nevelése, fejlesztése egy demokratikus társadalomban jogos elvárás. Megvalósítása azonban kifinomult módszereket, a speciális feladatra jól felkészült pedagógusokat igényel. A nemzetközi és hazai eredményes tapasztalatok feldolgozásával és közreadásával, a helyi körülményekhez történő igazításával kívánunk ezen a téren is előre lépni.
Kérjük az Olvasót, forgassa érdeklődéssel ezt a tájékoztatót, ismerkedjen meg munkánkkal, és a későbbiekben működjön együtt velünk.
Eger, 2010. február 01.
Az Észak-Magyarországi Regionális Pedagógusképzési
Kutató- és Szolgáltató Központ munkatársai
0. Regionális Pedagógiai Kutató- és Szolgáltató Központ (emrk@ektf.hu)
Projektasszisztens: Linter Nóra
IT Helpdesk: Csernai Zoltán
1. számú alprojekt
Regionális Pedagógiai Kutató- és Szolgáltató Központ (RPKSZK) létrehozása és működtetése
Felelős: Dr. Falus Iván
2. számú alprojekt
Pedagógusképző intézmények közötti interregionális együttműködés rendszertechnikai feltételeinek megteremtése
Felelős: Dr. Nádasi András
3. számú alprojekt
Pedagógiai tudásmegosztó fórum kialakítása
Felelős: Dr. Forgó Sándor
4. számú alprojekt
A központ minőségirányítási rendszerének kialakítása, a központ szervezeti és működési rendjét meghatározó szabályzat elkészítése
Felelős: Dr. Koncsos Ferenc
5. számú alprojekt
A felsőoktatásban a pedagógusképzésben foglalkoztatott oktatók felkészítése a kompetencia alapú pedagógiai munkára, Az oktató módszertani kultúrájának fejlesztése
Felelős: Dr. Estefánné Dr. Varga Magdolna
6. számú alprojekt
A pedagógussá válást segítő korszerű tananyagok fejlesztése, mozgóképes adatbázis létrehozása
Felelős: Dr. Sallai Éva, Dr. Knausz Imre
7. számú alprojekt
Alternatív tantervi programok adaptációja, fejlesztése, kísérleti jellegű megvalósítása
Felelős: Dr. Hanák Zsuzsa, Karlowits-Juhász Orchidea
8. számú alprojekt
A tanítási gyakorlatok intézményi feltételeinek megteremtése, a gyakorlatok lebonyolításában résztvevők felkészítése
Felelős: Magyar István
9. számú alprojekt
A gyakorlatot vezető mentorok kiválasztására és felkészítésére vonatkozó módszertan kidolgozása és bevezetése
Felelős: Dr. Kotschy Beáta
10. számú alprojekt
A közoktatásban szakmai gyakorlatot végző pedagógusjelölteket, a képzőintézmény oktatóit és a gyakorlatvezető tanárokat, mentorokat segítő, az egyes hallgatók gyakorlati képzésének elemeit, hallgatói értékelését összehangoló szolgáltatás, fórum kiépítése, fejlesztése
Felelős: Dr. Vincze Beatrix
11. számú alprojekt
Pedagógusképzésben, továbbképzésben a módszertani korszerűsítés feltételeinek vizsgálata, a lehetséges fejlesztési irányok elemző bemutatása
Felelős: Dr. Tóth András
12. számú alprojekt
A pedagógiai kutatások eredményeinek bemutatása, elterjesztése
Felelős: Dr. Forgó Sándor
13. számú alprojekt
Módszertani sztenderdek kidolgozása a pedagógusjelöltek pályaalkalmasságára és a képzés eredményességére irányuló kutatásokhoz
Felelős: Dr. Dávid Mária, Dr. Falus Iván
14. számú alprojekt
A gyakorlatra jelentkező hallgatók és a közoktatási gyakorlóhelyek párosítására és elosztására alkalmas adatbázisok és alkalmazások kifejlesztése
Felelős: Magyar István
15. számú alprojekt
Az interkulturális oktatáshoz, a migránsok oktatásához és a sajátos nevelési igényű tanulók integrált oktatására való érzékenyítéshez kapcsolódó pedagógiai módszerek fejlesztése
Felelős: Dr. Ludányi Ágnes
A Digitális Pedagógiai Szakmai-szolgáltató Intézet 2004-ben alakult. Tevékenységének középpontjában az e-tanulást alkalmazó közoktatási intézmények szakmai támogatása áll.
Alaptevékenységünk pedagógiai-szakmai szolgáltatások ellátása /Kt. 36. § (2) bekezdés a)-g) pontjaiból
− pedagógiai értékelés,
− szaktanácsadás,
− pedagógiai tájékoztatás,
− pedagógus képzés segítése,
− igazgatási pedagógiai szolgáltatás,
− tanulói tájékoztató, tanácsadó szolgáltatás.
Az intézmény alaptevékenységhez kapcsolódó kisegítő és kiegészítő tevékenységei:
− az intézmények minőségfejlesztési, minőségbiztosítási tevékenységének segítése minőségfejlesztési tanácsadók közreműködésével;
− konferenciák, tanácskozások, tájékoztatók, szakmai napok szervezése;
− pályázatok közvetítése, készítése, a megvalósítások koordinációja;
− új, elsősorban az elektronikus oktatás eszközeit alkalmazó pedagógia módszerek kidolgozása, elektronikus oktatási szolgáltatások nyújtása;
− információk közvetítése az Európai Unió és Magyarország oktatási intézményei között;
− korszerű taneszközök fejlesztése, terjesztése a közoktatási intézményekben, az oktatatáshoz kapcsolódó kutatási programok koordinációja;
− segítségnyújtás az iskolai informatikai hálózat kialakításához, üzemeltetéséhez, fejlesztéséhez;
− oktatási intézmények fejlesztési programjainak, értékelése és monitoring tevékenysége;
− tanácsadás fenntartói és intézményi informatikai, oktatás stratégia kialakításához;
− információs rendszerek fejlesztése, kialakítása közoktatási intézményekben.
A Digitális Pedagógiai Szakmai-szolgáltató Intézet által működtetett e-szolgáltató központon keresztül biztosítja szolgáltatásait partnereinek.
A Digitális Pedagógiai Szakmai-szolgáltató Intézetben működő e-tanulási központból az alábbi elektronikus oktatási rendszerek érhetőek el:
DPSZI Szer-tár
A DPSZI Szer-tár a Digitális Pedagógiai-szakmai Szolgáltató Intézet saját fejlesztésű tananyagszerkesztő rendszere, tartalmi elemek szerkesztésére, beépítésére és működtetésére, valamint a tananyag szerkezetének kialakítására alkalmas. A tananyagoldalakon felhasználóbarát eszközökkel strukturálhatóak a szöveganyagok, szúrhatók be képek, animációk, videófelvételek, hanganyagok, készíthetők táblázatok, külső és belső linkek, automatikus kiértékelődésű és tutoriális feladattípusok. A tananyagszerkesztőben a WYSIWYG elv érvényesül (What You See Is What You Get).
DPSZI Oktatási Kabinet
A DPSZI Oktatási Kabinet egy olyan „virtuális tanterem”, ahol az oktatási folyamat résztvevői bejelentkezés után hozzáférhetnek a kurzusokhoz, tananyagokhoz, és a kommunikációs csatornákon keresztül felvehetik a kapcsolatot egymással. Tárolja, és elérhetővé teszi a kész tananyagokat, kezeli a kurzusokat, megvalósítja a kurzus adminisztrációját mind a tartalom, mind a feladatok és jogosultságok, mind pedig a felhasználók szintjén.
A mérés – értékelésről
A rendszer tesztjeit első sorban diagnosztikus és fejlesztő értékelésre szánjuk.
Alapelvek
A tesztek főként a tanulókhoz kapcsolható tanulást és teljesítményt befolyásoló tényezőkkel foglalkoznia.
Miskolci Egyetem
A Miskolci Egyetem 2009-ben ünnepelte 60. születésnapját, de történelmi múltja 275 évre nyúlik vissza. Őse a Selmecbányán 1735-ben III. Károly által alapított bányászati-kohászati tanintézet, ahol a világon elsőként oktattak felsőfokú bányászati-kohászati ismereteket. Mária Terézia 1762-ben akadémiai intézménnyé szervezte az iskolát, ahol 1846-tól erdészképzés is folyt. 1920-ban, a trianoni békeszerződés után Selmecbánya Csehszlovákia része lett, így az Akadémia költözni kényszerült, Sopron adott helyet a hontalan iskolának.
A Magyar Országgyűlés 1949. évi XXIII. törvényében elrendelte, hogy „a felsőfokú műszaki szakképzés fokozása céljából Miskolcon Nehézipari Műszaki Egyetemet kell létesíteni. Az egyetem bánya- és kohómérnöki karra tagozódik”. Így 1949-ben létrejött Miskolcon az az egyetem, amely a Sopronból áttelepült Bánya- és Kohómérnöki Karból, valamint a frissen alapított Gépészmérnöki Karból állt.
1983-ban megalakult az egyetem Állam- és Jogtudományi Kara, majd 1990-ben a Gazdaságtudományi Kar. Az 1992-ben alapított Bölcsészettudományi Intézet – az ekkor megszerveződő tanárképzés gazdája – 1997-ben alakult önálló karrá. Ugyanebben az évben jött létre a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézete. A sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola 2000-ben lett az egyetem kara. 2001-ben szerveződött meg a Miskolci Egyetem Egészségtudományi Intézete.
A Miskolci Egyetem (az országban egyedülállóan) városon kívüli, kb. 82 hektár alapterületű területen önálló városrészként (campus) épült ki. Ez lehetővé teszi az infrastruktúra korszerűsítését és bővítését, melyet az itt tanuló több mint 14000 diák és közel 2000 oktató és dolgozó is egyre inkább igényel.
A főiskolai kar alapfeladatként tanítókat és óvodapedagógusokat képez, ezen túl fejlesztő és alkalmazott kutatásokat végez. Őrzi és gazdagítja több évszázados hagyományait. Részt vállal a határainkon kívül élő magyarság kulturális életének ápolásában, s a régió szükségleteinek megfelelően a diplomások továbbképzését, valamint a szűkebb és tágabb környezet művelődését segíti.
A mester szintű pedagógusképzést a Bölcsészettudományi Karon működő Tanárképző Intézet szervezi. Az intézet elkötelezett a gyakorlatra orientált tanárképzés és a tevékenység-központú stratégiák mellett. Arra törekszik, hogy a hallgatókat felkészítse a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek oktatására, az észak-magyarországi régió multikulturális világára. A képzés célja a szuverén módon gondolkodó, a szakmai tradíciókat kritikusan elsajátító pedagógus.
A kar rövid történeti ismertetése:
A sárospataki tanítóképzés alapításának éve 1531.
Az 1840-es évek elején a Tiszáninneni Református Egyházkerület több gyülekezete erőteljesen sürgette az eredményesebb speciális tanítóképzés megindítását, tanítóképző állítását. Ennek megfelelően 1843-tól sajátos szakirányú pedagógiai felkészítéssel került sor a tanítóképzésre. 1851-től az egyházkerület újabb intézkedéseket tett a főiskolai „pedagógiai intézet” kialakítására. S a legszükségesebb anyagi feltételek előteremtése, az intézet tartalmi munkájának és szervezeti kereteinek kidolgozása után 1857-ben indította meg munkáját a főiskola keretében, annak egyik intézeti ágaként az önálló tanítóképző.
Az 1868. évi XXXVIII. Törvény, a népoktatási alaptörvény végrehajtása jelentős változást hozott a pataki tanítóképző életében. A kultuszkormányzat hazánknak ezen a vidékén is akart létesíteni állami tanítóképzőt. Az egyházkerület ennek megvalósításához azzal járult hozzá, hogy a már jól működő képzőjét 1869-ben a következő feltételekkel átadta az államnak:
- Az Állam a képzőt mindhárom osztályban még 1869-ben megnyitja.
- A pataki tanítóképzőben a tanítás nyelve mindig magyar legyen.
- Ha az állam a képzőt Sárospatakon megszüntetné, vagy megszűnne annak magyar nyelvű és felekezet nélküli jellege, az egyházkerület a tulajdonjogot visszaválthatja, s felekezeti képzőt állíthat fel.
A képzés 1882-ig három, 1882-től négy, majd 1924-től öt éves volt. Az intézet működése a jelenlegi épület ó-szárnyában indult. A tanítóképzés fejlődésével, a tanulók létszámának növekedésével szükségessé vált az épület bővítése, illetve a tanulók elhelyezésére internátus építése. 1913 őszén a tanítás már az új épületben indult meg. S azóta ebben az épületben folyik a pataki tanítóképzés. A díszes épület már külsejével is felhívja magára a figyelmet. Lechner Jenő és Varga László műépítészek terve alapján, felső-magyarországi reneszánsz stílusban épült. Az I. világháború után a tanítóképző életében változás következett be. A trianoni békediktátum a pataki főiskolát is súlyosan érintette: Az ország peremvidékére került, s vonzáskörzetének jelentős részét elvesztette. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a jelentkező tanulók létszámának csökkenése miatt a jogakadémia 1923-ban megszüntette működését. A közoktatási kormányzat elismerve a történelmi egyházak nemzeti művelődési szerepét, szolgálatát, igyekezett kárpótolni a Tiszáninneni Református Egyházkerületet a jogakadémia elvesztéséért, s ezért 1929-ben visszaadta az egyháznak a tanítóképzőt. S az állam és az egyházkerület összefogásával az 1930-as években a képzésben újabb szervezeti változtatás történt. A líceumi törvény kéttagozatú tanítóképzést rendelt el: a négyosztályos, s érettségivel záruló líceum elvégzése után kétéves tanítóképző akadémián szerezhető tanítói oklevél. Az új rendszer bevezetése megtörtént, de a tanítóképző akadémia kiépítésére a háborús viszonyok miatt már nem kerülhetett sor. Így a tanítók képzése 1938-tól a líceum I-III. osztályának, s a tanítóképző IV-V. osztályának elvégzésével történt. Ez a megoldás az ötosztályos középfokú tanítóképzőhöz viszonyítva lényegesebb változást nem jelentett.
További szervezeti változtatás történt 1950-ben. Ettől kezdve négy osztályos tanítóképzőben, mely érettségivel zárul, s egy éves külső iskolai gyakorlattal történik a képzés. 1959-ben a törvény megszüntette a középiskolai képzést, nagymértékben csökkentette a képzők számát, s a megmaradt 10 képzőt, köztük a patakit is, felsőfokú tanítóképző intézetté fejlesztette.
Az intézet életében továbbfejlődést jelentett az, hogy 1976-ban főiskolai rangot kapott. A tanítóképzés 1995-től négy éves, s nemcsak az általános iskola 1-4. osztályának nevelésére, tanítására készíti fel a jelölteket, hanem az 5-6. osztályosok egy-egy műveltségi blokkjának a tanítására is.. Az intézményben 1971-től – a nagymérvű óvónő-hiány csökkentésére – két éves felsőfokú óvónőképzés, 1988-tól három éves óvodapedagógus képzés is folyik.
A Comenius Tanítóképző Főiskola tanácsa 1/1998. sz. határozatával, egyhangú szavazással kinyilvánította integrálódási szándékát, integrált regionális szakmai szövetség létrehozására, szakmai tudományos alapon, a Miskolci Egyetemmel, melynek székhelye: Miskolc, Egyetemváros. 2000-ben az integráció megtörtént, azóta a Miskolci Egyetem Comenius Tanítóképző Főiskolai Karaként működik az intézmény.
A pataki tanítóképzésnek sok kiváló, országos nevű tanára volt. Ezek egyike Comenius, aki 1650-1654. között volt a kollégium tanulmányi vezetője. Comenius sokat tett az általános képzéssel megvalósuló tanítóképzés hatékonyságának növeléséért. Korszerűsítő munkásságával „nagyfényűvé”, belül fénnyel teljessé, kívül a fényt messze szóróvá igyekezett fejleszteni az iskolát. Minta-intézetet akart, mely jól szervezett munkájával, képzésével már iskoláknak is példát ad a nevelés-tanítás eredményes végzésére. Szolgálatával, használni akarásával nagymértékben segítette az ország közművelődését. Munkásságának, eszméinek, tankönyveinek, évszázadokon át érezhető hatását értékelve, elismerve viseli nevét 1957-1959-ben a középfokú képző, majd 1976-tól a főiskola, 2000-től pedig a Miskolci Egyetem Comenius Tanítóképző Főiskolai Kara.
